Barion Pixel

Rendelés leadás folyamatban...

A weboldal használatával elfogadod a mi
cookie kezelésünket!

Szülésem története

Mikor szültél?

2020.09.04

Hol szültél?

Budapest

Hanyadik?

1. szülésem

Ilyen volt a terhességem

Szerencsére, a sokak által nehezen megélt első trimeszter számomra nem okozott semmi kellemetlenséget. Sőt... olyannyira nem, hogy néha egy pillanatra el is felejtettem, hogy van egy bébi a pocakomban. Se hányinger, se érzékenység illatokra, de még a hasam sem nőtt akkorát, hogy egyértelmű legyen, babát várok. Ennek ellenére nagyon izgatottak voltunk, mégis az első baba. Bújtam a könyveket, néztem a videókat, kérdezgettem az ismerősöket, mire is számíthatok a következő hónapokban. Aztán ahogy egyre nagyobb lett a pocakom, egyre melegebb volt az idő kint, egyre nehezebben mentek a hétköznapi dolgok. Vizesedett a lábam, hirtelen hatalmasat nőtt a hasam. Sokszor le kellett pihennem napközben mert kevesebb energiám volt. Mosdóba is sűrűn jártam, éjszaka is forgolódtam. De talán a belső izgalom és egy pici félelem volt a legmeghatározóbb, ahogy közeledtünk a szülés időpontjához. Tudtam, hogy nincs visszaút, de ennek ellenére azért nagyon féltem a szüléstől. És az utolsó néhány hét pedig iszonyú hosszúnak tűnt.

Ilyen volt a szülésem

3 nappal a kiírt dátum után döntött úgy a kislányunk, hogy szeretne a világra jönni. Mikor elfolyt a magzatvizem, egy pár percnyi pánik futott át rajtam. Eljött az idő! Úgy éreztem mindent elfelejtettem, amit eddig olvastam és amit az orvosom mondott, hogy mi hogy fog történni. De aztán a férjem megölelt, megnyugtatott és mondta, hogy kezdjem akkor egy zuhanyzással. Itt már éreztem fájásokat, főként deréktájt, de mivel első szülésem volt, nem tudtam, hogy ez csak a kezdet vagy ez mennyivel lesz még rossszabb. Elkezdtük mérni a fájásokat, amik eleinte össze-vissza voltak, de aztán beálltak rendszeresre és rohamosan csökkent a két fájás között eltelt idő. Mondtam a páromnak, hogy most már induljunk be, biztos ami biztos. Közel lakunk a kórházhoz szerencsére, 20 perc volt az út, de már a kocsiban székelési ingerem volt. Ami gyanús, hiszen a könyvekben úgy olvastam ez már a kitolási szakaszban szokott lenni, de képtelennek tartottam, hogy ilyen gyorsan történnének a dolgok. De aztán a kórházba érve a szülésnőm egyből megvizsgált és közölte velem, hogy igenis a kitolási szakaszban vagyok már úgyhogy azonnal menjünk a szülőszobára mert itt perceken belül baba lehet. Őszintén időm sem volt izgulni vagy a magammal csomagolt sok kacatot kipakolni, mert amint felfeküdtem az ágyra a szülésznőm jelezte, hogy szóljanak a Dokinak, mert ő már látja a baba fejét. Talán 15-20 perc telhetett el és már a karomban is volt a kislányom. Nagyon fontos volt számomra, hogy megpróbáljak gátvédelemmel szülni, amiben szerencsére a kórház dolgozói támogattak és képzettek is voltak benne, így sikerült gátmetszés nélkül, természetes úton megszülnöm.

Ilyen volt a gyerekágyas időszak

Szerencsére rengeteg segítségem volt az első hetekben, így nekem tényleg csak a babára és magamra kellett figyelnem. A férjem otthon tudott lenni az első 3 hétben, így igazán összeszoktunk mint kiscsalád. Az Anyukám és Anyósom főzött, kitakarított. A nagynénik (szám szerint 4) pedig sűrűn jöttek látogatni és babázni, így azért volt minden nap egy kis időm magamra. Amire őszintén szükségem is volt, hiszen az hazaérkezésünk utáni 1-2 hét még nagyon fájdalmas volt nekem. Jégbetét, felnőtt pelenka, hasleszorító... a legjobb barátaim lettek. A szoptatást és fejést pedig mindenki mondta, hogy egy külön program de amíg nem éli át az ember nem tudatosul benne, hogy ez tényleg mekkora munka. És az! Szerencsére a kicsink jó alvó, így éjszaka ha felébred enni, egyből vissza is alszik. Ezt lekopogom, remélem így is marad.

Eddigi történeteink

Vélemények

5.0
73 értékelés alapján!